FI [1] főnév -t v. -at, -k v. -ak, -a
- 1. (ritka, régies) Fiú(gyermek). Firól fira: apáról fiúra, nemzetségről nemzetségre, ivadékról ivadékra. || a. (régies) <Vhonnan származó> férfi. □ Én vagyok a, én vagyok a kunsági fi, Nem parancsol nékem senki. (népköltés) Megkérdeztem, hova való fi. (Mikszáth Kálmán)
- 2. (régies, költői) Férfi, legény, ember. □ Te már igazán bátor fi vagy. (Vörösmarty Mihály)
- 3. (népies, régies) Állatnak, főleg madárnak ivadéka, fiókája, kicsinye.
- Szóösszetétel(ek): atyafi; baromfi; divatfi; egyházfi; hadfi; harcfi; hazafi; honfi; királyfi; kurafi; múzsafi; nyúlfi; rókafi; szerencsefi; úrfi; világfi.