FERDESÉG főnév -et, -e [ë, e]
- 1. Vminek a ferde (1) melléknévvel kifejezett tulajdonsága, ferde volta. A cölöp, a fa ferdesége; derekának, csípőjének ferdesége. A kerítés ferdesége alig észrevehető.
- 2. (átvitt értelemben, választékos) Visszás helyzet, körülmény, helytelen, ésszerűtlen nézet, gondolat; helytelenség, oktalanság. □ A természet nem ismeri azokat az előítéleteket, ferdeségeket, miket hosszú idő folytán
maguk az emberek teremtettek meg. (Táncsics Mihály) [Gvadányi] nótáriusa
egyszer józan felfogással a költő véleménye tolmácsa, másszor bohóca ferdeségeiben. (Arany János)