Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Láng> egyszer v. többször egymás után lobogva felvillan, felragyog. Fellobognak a fáklyák, a gyertyák, a máglyák, a tüzek. □ Ujjaim közt víg fénnyel föllobogott a gyujtó. (Tóth Árpád) || a. (átvitt értelemben) □ Az eszme él s a láng, mely fellobog, Világot késő századokra vet. (Madách Imre)
2. (átvitt értelemben, ritka, költői) <Látomás, emlék> emlékezetünkben újra feltűnik, felvillan. □ Mint, ha pásztortűz ég őszi éjszakákon, | Toldi Miklós képe ugy lobog fel nékem Majd kilenc tiz ember-öltő régiségben. (Arany János) Ó örökszép Nap, Fellobog most dús ereimben orcád. (József Attila)