Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FEKTE [e-e] főnév (személyragos) fektem [e-ë], fekted [e-ë], fektünk [e], fektetek [e-ë-ë], fektük [e] v. fektök [e]; fektét [e] Általában fekvése, fekvő helyzete.
  • 1. (költői, régies) Vkinek v. vminek az az állapota, hogy fekszik v. feküdt. □ Mélyen temesd, hogy … Ember ne tudja fektét, csak magam. (Vörösmarty Mihály) Szarvaival fölhányja a földet …, hogy társa fektének nyomát eltörölje. (Jókai Mór)
  • 2. Fektében: a) (a mondat tárgyával kapcs.) fekvése közben. Fektében találta a golyó; b) (a cselekvés alanyával kapcs.) fektében olvas. □ Vezeté a kobzos oda, hol fektökben Feketéllnek [a katonák]. (Arany János)
  • 3. Fektéből: a) (a mondat alanyával kapcs.) fekvő helyzetéből. Fölemelkedik fektéből. □ Dühösen ugrott fel fektéből. (Jókai Mór) b) (a cselekvés tárgyával kapcs.) fekvő helyzetéből. □ Felver egy nyulat a fektéből. (Jókai Mór)
  • 4. (népies, irodalmi nyelvben) Lefekvése. Veszekedés ennek kelte, fekte.