ENGEDÉKENY [e-e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Olyan <személy>, aki befolyásolhatóságból, jóságból egyezkedésre könnyen rávehető, a béke, a nyugalom kedvéért eredeti állásfoglalásából engedni kész. □ Mások
túlságosan engedékenyeknek mutatkoztak, s megelégedtek volna némi enyhe elvi tiltakozással. (Kuncz Aladár)
- 2. Olyan <személy>, aki könnyen, szívesen megbocsát; elnéző. □ Anyja lánya mondta
Ilka néni, engedékenyen hunyorgatva. (Kaffka Margit)
- 3. (költői, elavult) Olyan <anyag, tárgy>, amely könnyen enged (1a) vminek; lágy, hajlékony. □ Az engedékeny nádon szél sipol. (Vörösmarty Mihály) Agyag voltam, hig, engedékeny, Egy ujjal is átszúrható. (Petőfi Sándor)
- engedékenység.