BÖFÖG ige -tem [e], -ött, -jön büfög (
hangutánzó)
- 1. tárgyatlan Vki hosszabb-rövidebb időn át többször egymás után v. a szokottnál gyakrabban böffen(t) (1). Valami baja van a gyomrának, örökösen böfög. □ A főurak, akiké volt az ország, nem törődtek [költőinkkel]
Kártyáztak, ittak-ettek és böfögtek. (Mikszáth Kálmán)
- 2. tárgyatlan (ritka, durva) Mély v. öblös hangon bárdolatlanul, otrombán néhány indulatos v. méltatlankodó szót odavet. Mit böfög ez már megint? Beszélj, ne böfögj! || a. tárgyas (ritka, durva) Így mond vmit. Böfög pár szót, aztán elhallgat.
- Igekötős igék: felböfög; kiböfög; ráböfög.
- böfögő; böfögtet.