FESTŐISÉG főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
A festői (2) melléknévvel kifejezett tulajdonság, sajátság. Képeiben kevés a festőiség. A művész szeme észrevette a jelenetben a festőiséget. || a. (átvitt értelemben) <Előadásmódban, írói, költői leírásban, elbeszélésben> eleven, színes szemléletesség. Előadásában sok volt a festőiség. Petőfi leíró költeményei tele vannak festőiséggel. || b. (átvitt értelemben is) Vminek festői (2, 2a) volta. A költemény, a film, a leírás, az opera festőisége.