Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELNYÖG tárgyatlan ige fölnyög
  • 1. <Személy> hirtelen nyögő hangot hallat, nyögés tör fel belőle. Felnyög álmában. Felnyögött nagy bánatában. □ Az ifju felnyög, felkiált. (Arany János) Azt hiszem, nem is válaszoltam semmit, hanem felnyögtem, mint a halálra kínzott állat. (Kuncz Aladár)
  • 2. (ritka, költői) Lent levő helyről panaszosan, nyögve megszólal. □ Halla török zajgást … | S a sír álmaiból felnyöge arra Dobó. (Vörösmarty Mihály) Olyan jajszó hallik, mintha elkárhozott lélek nyögne fel a sírból. (Jókai Mór)
  • felnyögés; felnyögő.