Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Felháborít vkit: haraggal vegyes megbotránkozást kelt vkiben; okozza, hogy vki felháborodjék. A gyanúsítás felháborította. Viselkedésével mindenkit felháborított. □ Jelenléted felháborít! kiálta Dalma lángra gyúlt arccal. (Jókai Mór) Ez a szó vérig fölháborítá Klivényit. (Mikszáth Kálmán)
2. (költői, elavult) Nyugtalanná, ingerültté tesz; fellázít. □ Átkozottabb ördögöt pokol Nem külde még fel, mint az olyanok, Kik a talán jól nyugvó nemzetet Felháborítják, rá fogják, hogy ég. (Vörösmarty Mihály)
3. (régies, irodalmi nyelvben) Felháborít vmit: vmely állóvíznek v. folyadéknak a felszínét felkavarja, mozgásba hozza. □ Egy nagy velencei kristálypalackba tiszta vizet töltöttek, s abba valami zöld nedvet Az, a vízbe vegyülve, ezt egyszerre felháborította. (Jókai Mór)