Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ESZMÉLET [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. (lélektan is) Az a normális lelkiállapot, amelyben az ember tud magáról, öntudata működik. Eszmélet nélküli beteg; eszméleten van; eszméleten kívül van; eszméletre → hoz vkit; eszméletre kelt vkit; eszméletre tér; eszméletre → térít vkit, vkinek eszméletre → térítése; → elveszti az eszméletét; eszméletét visszanyeri. □ A fészerben alvó őrök fölébredtek, de nem annyira, hogy teljes eszméletre jőnének. (Eötvös József) A Rókusba vitték, Hol már eszméletét nem nyerte vissza. (Juhász Gyula)
2. (ritka, költői) Lelkivilág, érzelmi élet. □ Nyugott és tiszta volt Ifjú eszméletem, Mint a puszták tava Regényes keleten. (Vörösmarty Mihály)
3. (ritka, irodalmi nyelvben) Emlékezet; tudat. □ Eszméletén a kis tiszt bamba ábrázata villant keresztül. (Hunyady Sándor)