Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELDÚLT melléknév -an, -abb földúlt (választékos, átvitt értelemben is)
  • 1. Olyan, amit feldúltak (1–2). Feldúlt sír, város; feldúlt boldogság; feldúlt családi élet. □ A magyar … Letépte fényes nemzeti bélyegét, S hazája feldúlt védfalából Rak palotát heverő helyének. (Berzsenyi Dániel) A földúlt város köveit megmássza Oroszlán. (Vörösmarty Mihály)
  • 2. Felzaklatott, magából kikelt <személy>. Az izgalomtól feldúltan rontott be.
  • 3. Az ilyen személyre jellemző. Feldúlt arc, lelkiállapot; feldúlt aggyal, lélekkel, szívvel. □ [Petőfi] feldúlt arccal lépett be hozzám. (Jókai Mór) || a. (ritka, költői) Megzavarodott, megháborodott <elme>. □ Talán az alvás írt adhatna még Feldúlt eszére. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás)
  • feldúltság.