FELAJZ [l-a] tárgyas ige -ott, -zon; -ni v. -ani fölajz, (
régies) felajaz (
választékos)
- 1. <Íjat, íjon levő húrt> használat előtt megfeszít. Felajzotta íját, az íj idegét. || a. (költői) Felajz vmit: vmely húros hangszer húrjait a kívánt mértékben megfeszíti; felhangol. □ A hegedősök csatára hívó dalra ajazzák fel a kobzaikat. (Jókai Mór)
- 2. (átvitt értelemben) <Várakozással járó lelkiállapotot v. lelki tevékenységet> felfokoz. Felajzotta érdeklődésünket, figyelmünket, kíváncsiságunkat.
- felajzó.