Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ESZMÉL
ESZMÉLET
ESZMÉNYÍT
ESZMESZEGÉNY
EVEZ
ÉVEZRED
EZ
EZRED [4]
EZÜST
FAGY [1]
FÁJ
FÁJDUL
FAJROKON
FAJUL
FÁJVIRÁG
FAKÓ
FALUSI
FANTASZTIKUS
FANTÁZIA
FÁRADALOM

EZÜST [e] főnév -öt, -je [e] rendsz. egyes számban (vegyi ipar)
  • 1. Szürkésfehér színű, fényes felületű nemesfém (Ag). Az ezüst tiszta állapotban is előfordul. Ezüstben gazdag érc. || a. (bányászat) Ennek érce. Itt ezüstöt bányásznak.
  • 2. Az ezüstnek (főleg rézzel való) ötvözete, melyből használati és dísztárgyakat készítenek, pénzt vernek. Vert ezüstből készített tál. □ Egy csónak sokáig látszott a régi ezüsthöz hasonlatos Duna hátán. (Krúdy Gyula)
  • 3. Ebből az ötvözetből készült tárgy. Mennyi ezüstje van! || a. Kül. ilyen ötvözetből készült evőkészlet (2). Tizenkét személyes ezüst. □ A pohárszék aljában negyvennyolc személyre való ezüst hever. (Jókai Mór) Egy virággal, ezüsttel terített asztalnál ültek barátai. (Kosztolányi Dezső) || b. Ezüstpénz. Csengő ezüsttel fizetett. Nem kívánok érte aranyat, ezüstöt. □ Arannyal, Ezüsttel Megfizetek érted. (Arany János) || c. (katonaság, régies) <1945 előtt a magyar, ill. osztrák–magyar hadseregben> ezüst vitézségi érem. Kis, nagy, tiszti ezüst. || d. (ritka) Ezüst v. ezüstözött szálból készült fonál. Ezüsttel varrott öv.
  • 4. (költői) Ezüstszín. Vminek az ezüstje: ezüstös színe, csillogása, ragyogása. □ Nyárfák ezüstjén hold ezüstje reszket. (Juhász Gyula) A hold ezüstjétől fényes … víztükör teli volt a menekülő mentőcsónakok mogyoróhéjaival. (Hunyady Sándor)
  • 5. (elavult) Eleven ezüst: higany. □ Izeg-mozog, mint az eleven ezüst. (Mikszáth Kálmán)
  • 6. jelzői használat(ban) Ezüstből (2) készült. Ezüst cigarettatárca, evőkészlet, gyertyatartó. □ Ezüst kések, villák, kanalak pengenek. (Csokonai Vitéz Mihály)
  • 7. jelzői használat(ban) (választékos) Ezüstszínű, ezüstösen csillogó, ragyogó. A hold ezüst fénye. □ Komoly szemet vetek A hold ezüst képére. (Berzsenyi Dániel) Mint ezüst gyík villan setét mohákon, Alakod úgy illan át hűs szobámon. (Tóth Árpád)
  • 8. jelzői használat(ban) (költői) Élénk, derűs, magas hangszínű, ezüstös (3) csengésű <hang>. □ S ím a csendes alkonyatban Megcsendül ezüst szavával, A kápolna kis harangja. (Tompa Mihály)
  • 9. jelzői használat(ban) (választékos) Csillogó fehérre őszült. □ Öveig lenyúlik szép ezüst szakálla. (Arany János) Bajuszában néhány ezüst szál csillog. (Hunyady Sándor)
  • Szóösszetétel(ek): 1. ezüstalap; ezüstamalgám; ezüstár; ezüstatom; ezüstázsió; ezüstbányászat; ezüstbehozatal; ezüstcsatos; ezüstcsillagos; ezüstcsillogás; ezüstcsipke; ezüstdénár; ezüstdrót; ezüstedény; ezüstér; ezüstérc; ezüstérték; ezüstfa; ezüstfácán; ezüstfény; ezüstfinomítás; ezüstfinomító; ezüstfoglalat; ezüstfonál; ezüstfoncsor; ezüstforint; ezüstfoszfát; ezüstfürdő; ezüstfüst; ezüsthúr; ezüsthúszas; ezüstjegenye; ezüstkalászos; ezüstkapocs; ezüstkarika; ezüstkék; ezüstkeret; ezüstkészlet; ezüstkincs; ezüstkivitel; ezüstklorid; ezüstkorona; ezüstkupakos; ezüstkürt; ezüstlap; ezüstlemez; ezüstlevél; ezüstmise; ezüstmosó; ezüstnitrát; ezüstnyél; ezüstötvény; ezüstpálca; ezüstpáncél; ezüstpántlika; ezüstpaszománt; ezüstpiac; ezüstpikkely; ezüstpohár; ezüstrubel; ezüstsisak; ezüstsodrony; ezüstszál; ezüstszalag; ezüstszegély; ezüstszipka; ezüstszövet; ezüstszürke; ezüsttálca; ezüsttallér; ezüsttányér; ezüsttárca; ezüsttárgy; ezüsttartalom; ezüsttermelés; ezüsttok; ezüsttüll; ezüstvaluta; ezüstveret; ezüstverő; ezüstvonat; ezüstzöld; 2. brómezüst; kínaezüst; színezüst; újezüst.