EPOSZ [ë v. e] főnév -t, -ok, -a, (
régies) éposz (
régies írva: epos is) (
irodalomtudomány)
Epikus költői műfaj: terjedelmes elbeszélő költemény, amely egy egész közösség életére, sorsára kiható, nagyszabású eseményt beszél el részletesen, szétágazó cselekmény keretében, de egy kiemelkedő főhős köré szőve, hagyományos szerkezeti és stílusbeli sajátságokkal felruházva.
Komikus v.
víg eposz: olyan e., amely kicsinyes tárgyat, jelentéktelen v. nevetséges történetet az eposz nagy arányaival, ünnepélyes és hagyományos stílusában ad elő, többnyire szatírai éllel (pl. Petőfi: A helység kalapácsa, Arany: A nagyidai cigányok). →
Naiv eposz; nemzeti v.
hősi eposz: hősköltemény;
romantikus eposz; vallásos eposz. □ A jellemzés módja
mutatja, hogy a görög dráma közvetlenül az eposz helyébe lép. (Péterfy Jenő) A műfaj meghalhat: de Homérosz vagy Vergilius sem vesztették el varázsukat azért, mert az eposz meghalt. (Babits Mihály) || a. (
átvitt értelemben,
választékos) Nagyobb szabású (történelmi) események, hősi tettek sorozatát elbeszélő terjedelmes írói alkotás.
A hazaszeretet eposza ez a regény.
- Szóösszetétel(ek): 1. eposzhős; eposzíró; eposzköltés; eposzköltészet; eposzköltő; 2. állateposz; műeposz; népeposz.
- eposzi.