Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
EPIKUS [ë v. e] melléknév és főnév (régies írva: epicus is)
I. melléknév -an, -abb (irodalomtudomány) Elbeszélő <alkotás, mű>. Epikus költemény, költészet. || a. Elbeszélő költeményeket, irodalmi műveket író <személy>. Epikus költő. Legnagyobb epikus költőink: Vörösmarty és Arany. || b. Az elbeszélő költészetre jellemző, ennek sajátságait mutató. Epikus előadásmód, bőség, részletezés. Hiba, ha egy színdarab epikus menetű.
II. főnév -t, -ok, -a (ritka) Elbeszélő költő, író. A régi magyar költészet legnagyobb epikusa Zrínyi.