Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ESZMÉL [e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë]
  • 1. (költői) Álmából ébredve, ájultságából magához térve, öntudata működni kezd; ocsúdik. □ Toldi tisztán eszmélt és minden erejét Összeszedve, kissé fölemelte fejét. (Arany János) || a. (irodalmi nyelvben) Általában helyzetének, mivoltának tudatára ébred; megnyílik az esze. □ Oh nemzet, nemzet, eszmélj, Becsüld meg tenmagad. (Bajza József) Mikor eszmélni kezdett, a mama igen szép asszony volt. (Arany János) || b. (választékos) Magára eszmél: saját énjének tudatára ébred.
  • 2. (választékos) Elgondolkozva, eltűnődve rádöbben vmire; eszébe ötlik vmi. Vmire eszmél. Erre csak későn eszmélt. || a. (ritka, költői) Homályosan, bizonytalanul emlékszik vmire. □ A késő Emlékezet | … Álom gyanánt eszmélne … A rég eltünt csatákra; És lenne béke. (Arany János)
  • Igekötős igék: feleszmél; ráeszmél.
  • eszmélő; eszmélt; eszméltet.