Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ESETT [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
  • 1. Olyan, ami magasról, eső módjára leesett, aláhullott. A hajnalban esett hó délig elolvadt. Egy fejére esett tégla megölte.
  • 2. (mindig határozóval kapcs.) Olyan, aki, amely vhova, vmibe esett, aki, amely vmilyen állapotba, helyzetbe, bizonyos körülmények közé jutott, került. Bűnbe esett ember; foglyul esett katona; teherbe esett nő; tejbe esett légy; tőrbe esett madár. Szóláshasonlat(ok): olyan, mint a → tormába esett féreg. □ A levéllel útnak indítá Jávorka Ocskaynak egyik foglyul esett lovászát. (Jókai Mór) || a. (tájszó) Esett leány: házasságon kívül teherbe esett, megesett l.
  • 3. (népies) Elhullott, megdöglött <állat>. Esett borjú; esett állat húsa. □ Vitte őt két lába erdő közepébe … Ott őt köszöntötte holló károgása, Mely épen egy esett vadnak szemét ásta. (Petőfi Sándor)
  • 4. (átvitt értelemben, népies, költői) Olyan <személy>, akit az élet nehézségei, betegség, gondok nagyon megviseltek, elgyötörtek, elgyengítettek, aki nem tud magán segíteni; leromlott, letört, szánalomra méltó. Esett ember. □ Milyen búsak, esettek, Kik most kezdnek kezdeni. (Ady Endre) Marjuk egymást, esett magyarok, Árva az árvát. (Tóth Árpád) || a. (ritka, költői) Ilyen személyre jellemző, csüggedtséget, szomorúságot kifejező, lehajtott <fej>. □ Esett, szép, szomorú fejekkel Négy-öt magyar összehajol. (Ady Endre)
  • Szóösszetétel(ek): talpraesett.