Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, aki ernyőt (1) tart a kezében. Ernyős férfi.
2. Olyan <dolog>, amelynek ernyője (1, a, b, c, 2, 4) van; ernyővel ellátott, borított, fedett. Ernyős kocsi, lámpa, növény, virágzat. A tanyaiak ernyős szekereken jöttek a vásárra. □ A kavicsos úton látható lett az öreges doktor széles alakja, bő esőkabátja és ernyős sapkája. (Krúdy Gyula) Egy bútor görbe lába | ernyős lámpám világa alól | csillan. (Radnóti Miklós) || a. (költői, régies) Lombos, dús lombú, árnyékot adó <fa, bokor>. □ Megállt a hölgy, hol előbb ártatlan örömmel Ült ernyős fa megett. (Vörösmarty Mihály)
II. főnév -t, -ök, -e [e]
1. (növénytan) Ernyősök: a kétszikű növények szabad szirmú alosztályának egyik legfejlettebb családja; ernyős virágzatúak (Umbelliferae). A kapor, a petrezselyem és a zeller az ernyősökhöz tartozik.
2. Ernyőket készítő, javító iparos, ill. ernyőket árusító kereskedő. Napernyőjét javítani vitte egy ernyőshöz.