ENTELLEKTÜEL * [e-e-e-e v. e-ë-ë-ë v. ë-ë-ë-ë] főnév -t, -ek, -je [ë, e] intellektuel [ë-ë-ë v. e-e-e] (
választékos)
- 1. Szellemi munkát végző személy; értelmiségi. Az entellektüelek kedvelt festői, írói, költői. || a. jelzői használat(ban) Ilyen személlyel, személyekkel kapcs., rá(juk) jellemző. Entellektüel körök, pályák.
- 2. (ritka, finomkodó) Olyan személy, aki a szellemi értékek megítélésében kifinomult, akinek szellemi téren magasak az igényei, s (egyoldalúan) csak szellemi érdeklődésű. Az új színdarab csak entellektüeleknek való. || a. (ritka) jelzői használat(ban) Igazi entellektüel asszony, folyton olvas.