ENNEN [1] [e-e v. ë-ë] névmás, birtokos (nyomósított alakként, egyes szám 1. személyű főnévvel birtokos jelzőként, főleg a régi irodalmi nyelvben, a XIX. sz. előtt; a költői nyelvben ma ritka) (régies)
Az én
; saját. □ Egész éjszaka ennen orromnak savanyú uborkává való átváltozásáról álmodtam. (Csiky Gergely) Ennen | törvényem lenni végzetem. (Babits Mihály)