Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan, ami már teljesen kifejlődött, ill. egészen kiforrott, aminek érése befejeződött. → Kínjában érett; érett gabona, gyümölcs; érett kelés; érett sajt, sör, túró; érett trágya. □ Ujjal egyre nyomdosod, Hogy melyik a vackor köztük, melyik érett, zsendülő. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) Az érett kákabuzogány pilléi szerte röpködtek a lengedező szellőben. (Eötvös Károly)
2. (népies) Olyan <háziállat, főleg tinó v. hizlalt sertés>, amely már levágható, ill. leölhető, amelynek további hizlalása nem gazdaságos.
3. (átvitt értelemben) Testben-lélekben kifejlett, felnőtt <személy>; komoly, lehiggadt, megfontolt. Érett ember. E feladat teljesítésére még nem eléggé érett. □ Mindenki sírt, legjobban az érett férfiak. (Vas Gereben) || a. A nőiség teljes kibontakozásának korát élő, már nem fiatal, de még vonzó külsejű <nő>. Érett asszony, szépség. □ Már meglehetősen érett szépség volt, mikor férjhez ment. (Herczeg Ferenc) A vendég jó alakú, érett, kissé inkább hervadt, élveteg szépség volt. (Babits Mihály)
4. A testben-lélekben kifejlett személyre jellemző, rá valló, vele kapcs., tőle származó. Érett elme, ész, gondolkodás, indítvány, kor. Érett megfontolás után elhatározta, hogy □ Itt az írás, forgassátok Érett ésszel, józanon. (Kölcsey Ferenc) [Trézsi] érettebb volt, mint én, egész gondolkodása komoly és anyás. (Móricz Zsigmond) A 423. lapon a 4. sz. jelentés végén található Móricz-idézet a 3. sz. jelentés ötödik sorába helyezendő, a Vas-idézet után, az || a. elé.
5. Olyan <személy>, aki az érettségi vizsgát sikerrel letette. Kitüntetéssel, jelesen, jól érett tanuló. || a. (iskolai) Olyan <személy>, aki az érettségit elégséges eredménnyel tette le. Érett diák.
II. főnév -et [e] (ritka) Nemrég érettségizett, érett (5) személy. □ Csakhamar hozzájuk csatlakoztak az érettek. Ők kalauzolták [tanárjukat] a már sötét fasoron. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben, ritka, költői) Idős, sokat tapasztalt személy. □ Az ifjak mitse tudnak, éretté a bölcseség. (Arany JánosArisztophanész-fordítás)