ENYH [enyh] főnév -et, -e [e, e] (csak egyes számban, főleg tárgyesetben) (
költői,
régies)
- 1. Az, ami pihenést nyújt, fájdalmat szüntet; enyhülés. □ Tomori! büszke vezér!
| A békítő sír enyhe takarja porod. (Kisfaludy Károly) Nem kérek sokat, csak hűvös enyhet. (Arany JánosShakespeare-fordítás)
- 2. Megbékélés, vigasztalás, megnyugvás. □ Lángra lobbant Meleg keblén az ifju kor, S a dal malasztos enyh a szívnek, Midőn hullámzó vére forr. (Petőfi Sándor)