ENYÉSZIK [e] tárgyatlan ige -ek, -el [ë, ë]; -tem, -ett [e, ë]; -nék, -nél, -ne [e], enyésszen [e-ë], (
irodalmi nyelvben) enyész
- 1. (ritka, irodalmi nyelvben) Lassan, a természet törvényei szerint fokozatosan megsemmisül, pusztul. □ Minden csak jelenés [= jelenség]: minden az ég alatt, Mint a kis nefelejts, enyész. (Berzsenyi Dániel) Enyésszen az egyén, ha él a köz. (Madách Imre)
- 2. (költői, régies) Harcban elesik, meghal. □ Két száz ezerrel víva meg egy marok Népség
De ah!
A diadal közepett enyésztek. (Vörösmarty Mihály)
- Igekötős igék: beleenyészik; elenyészik.
- enyészés; enyésző.