Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

EMBERTELEN [e-ë-e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
  • 1. Másokkal szemben kíméletlen, kegyetlen, emberséget nem tanúsító <személy>. Embertelen felügyelő, hajcsár, kizsákmányoló. □ S im sajka jő s rohan Az áradat taván; De aki rajta űl, Embertelen zsivány. (Vörösmarty Mihály) || a. Ilyen személyre valló, jellemző, tőle származó. Embertelen bánásmód, cselekedet, eljárás, hajsza, kizsákmányolás; embertelen tekintet. A foglyokkal embertelenül bánt. □ Vad és embertelen arca … fúriákéhoz volt hasonló. (Jókai Mór)
  • 2. Emberhez nem méltó, az ember legelemibb igényét, jogát sem kielégítő. Embertelen állapot, robot. Embertelen körülmények között élt. □ Három millió koldus … tűri, hogy … embertelen éhségben tengődjön. (Móricz Zsigmond)
  • 3. (költői) Az embert kerülő <élőlény>. □ Embertelen bagoly … elkezdé sivítni halálhozó dalát. (Arany János)
  • embertelenkedik.