Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan, ami veszendőbe ment, eltűnt. Elveszett bicska, iratok, levél.
2. Olyan, ami kárba ment, felhasználatlanul maradt. Az elveszett tápanyag.
3. Olyan <személy>, aki úgy elment, hogy nem tudjuk, él-e, hal-e. □ Hogy van édes anyám? nem beteg-e szegény? | Búskodik-e nagyon elveszett gyermekén? (Arany János) || a. A háborúban eltűnt, s ezért halottnak vélt <személy>. Visszatért elveszett fia.
4. (átvitt értelemben) Elveszett ember: a) erkölcsi züllésnek indult e. □ Inkább elveszett, mint megromlott ember, aki ha az élet kevésbé mostoha iránta, talán tisztességes maradt volna. (Ambrus Zoltán); b) olyan e., akire pusztulás, halál vár. □ Egy defterdár jelenté: miszerint parancsa van Teleki Mihályt menten elfogatni s vasra verve a basák tanácsa elé kisérni A főúr elveszett embernek tartá magát. (Jókai Mór)
1. Halott ember. □ Borzadva hallám, hogy én is az elveszettek közé vagyok sorozva. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, költői) Olyan <személy>, aki a társadalom számára elveszett (6). □ Óh, én világ eleven halottja, Csúfja, gyávája, elveszettje. (Ady Endre)