Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELÜL [1]
ELŰZ
ELVÉRZIK
ELVESZ [2]
ELVESZETT
ELVON
ELVONT
ELZAVAR
ELZÚG
ELZSIBBASZT
EMBER
EMBERÖLTŐ
EMBERTELEN
EMEL
EMELKEDIK
EMIGRÁCIÓ
ÉN
ÉNEK
ÉNEKEL
ÉNEKES

EMBER [e-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e] I. A többi élőlény közül képességeivel kiemelkedő, környezetét tudatosan alakító lény mint faj, ill. e faj egyedeinek összessége.
  • 1. A legmagasabb rendű élőlény, aki fejlett testi, értelmi, erkölcsi tulajdonságaival és termelési eszközöket készítő, társadalmat, kultúrát teremtő képességével kiemelkedik az állatvilágból (Homo sapiens). Az ember kiemelkedése az állatvilágból; az ember mint társadalmi lény; emberhez méltó élet. □ Az állatból végre ember lett, S emberhez illik, hogy legyen joga. (Petőfi Sándor) Az ember tiszte, hogy legyen Békében, harcban ember. (Arany János) [Thomas Mann üdvözlése.] Együtt vagyunk veled mindannyian, | kinek emberhez méltó gondja van. (József Attila)
  • 2. Ez a faj mint valóságos egyedeinek összessége, általában v. történelmének bizonyos szakaszán; az emberiség. Az ember fejlődése, története. Az ember harcban áll a természettel. □ Miért is kezdtem emberrel nagyot, Ki sárból, napsugárból összegyúrva, Tudásra törpe, és vakságra nagy. (Madách Imre) Én mondom: Még nem nagy az ember. | De képzeli, hát szertelen. | Kísérje két szülője szemmel: | a szellem és a szerelem! (József Attila)
  • 3. E faj egyedeinek vmilyen típusa. Nem vagyok az az ember, aki … A testvére egészen más ember. □ Nem az az ember volt, aki egykönnyen lemondott volna a kívánságairól. (Mikszáth Kálmán) Nagyon szerettük. Egészen más szabású ember volt, mint a többi. (Herczeg Ferenc) Mit csinál télen a vízi ember, mikor jég alatt a folyó? … Alig egyebet, mint a semmit. (Tömörkény István) Lelkesedéssel beszélt róla. A legegyszerűbb és legigénytelenebb embernek ismerte. (Kuncz Aladár) II. Ez a lény mint önálló egyed, egyén, egyéniség, személy.
  • 1. Ez az élőlény egyedi voltában, társadalmi kapcsolatra való különös tekintet nélkül. → Adekvát ember; nagy → darab ember; → egész ember; → égett ember; → elveszett ember; → lelki ember; nagy → marha ember; → szép szál ember; → ügyes-bajos ember; → valamilyen egy ember; az emberek → százai; az emberek → tízezrei; ember ember ellen küzd; ember ember hátán ←; mi → esett ebbe az emberbe? → egy emberként, v. mint egy ember; embere válogatja: attól függ, ki az, aki vmely helyzettel, feladattal szembe kerül; (szójárás) sok jó ember elfér kis helyen; embert se lát heteken át. Itt volt egy ember. Két ember jön erre. Az utca tele van emberekkel. □ A harc dühe tetőpontját éri, ember ember ellen harcol. (Jókai Mór) Vagyok, mint minden ember: fenség. (Ady Endre)
  • 2. (csak egyes számban, általános, ill. határozatlan alanyként) Bármelyik az ilyen egyedek közül; akárki, valaki; (tagadó mondatban) senki. Ember nem látott, nem hallott ilyet; nézze meg az ember (→ megnéz)! Mond ilyet néha az ember. Az ember soha sem tudhatja, mi lesz. Itt megadják az embernek, ami jár. Itt megbecsülik az embert. □ Ennek a mosolygásnak ember nem állhatott ellen. (Jókai Mór) Mikor puskája van az embernek, kerüli a vad. (Mikszáth Kálmán) || a. <Vmely meghatározott személy, rendsz. a beszélő helyett, szerénységből, óvatosságból, mentegetődzésből v. leplezésből használt általános, ill. határozatlan alanyként:> én, te, ő stb. Mit csináljon az ember?; megáll az ember esze; bolondot akar csinálni az emberből; elmegy az embernek a kedve; ennyibe se veszi az embert; így kell beszélni az emberrel?; az ember nincsen → fából. □ Mi az ördög lelt? … híred sem hallja az ember. (Petőfi Sándor) Egészen más az, mikor az embernek rendben van a szénája. (Móricz Zsigmond) || b. Az ember(nek) fia: (vallásügy) Jézus Krisztus; (népies, bizalmas) az ember(nek) fia, gyereke, lánya: a beszélő v. a szóban forgó személy. Az ember fia már azt se tudja, kihez is forduljon. □ A sült veréb nem röpül az ember fiának szájába. (Vas Gereben)
  • 3. <Rendsz. megütközést, méltatlankodást kifejező megszólításként v. a megszólítás szavának nyomósítására:> a megszólított személy, rendsz. te, aki itt vagy. (bizalmas) Ember, mit csinálsz?; Te ember! □ Állj meg, ember, agyon ne tiporj. (Mikszáth Kálmán)
  • 4. Olyan személy, aki testi, értelmi v. erkölcsi tulajdonságaival megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket vele szemben vmely értékelés alapján támasztunk. □ Légy ember, ahol ember kell a résre. (Arany János) Új ember lettem, mintha új galyat hoz | az új tavasz az újuló növényre. (Babits Mihály–Dante-fordítás) || a. (népies) Magabíró, egészséges személy. Nagyon beteg, nem lesz már belőle ember. □ Mondták is odakünn egymásnak: "Bizony, bizony, még ember lehet az urunkból." (Mikszáth Kálmán) || b. A társadalomban, a közéletben megbecsült, számottevő személy. Nem → kisebb ember, mint …; vkit emberré tesz; embert → farag vkiből. □ Azt a nyomorultat … én tettem emberré. (Tolnai Lajos) || c. Olyan személy, rendsz. férfi, aki erkölcsi jó tulajdonságaival kiemelkedik. Ember vagy, fiam; embere szavának: minden körülmények közt megtartja szavát. □ Minden ember legyen ember És magyar. (Vörösmarty Mihály) Ékes magyarnak soha szebbet Száz menny és pokol sem adhatott: Ember az embertelenségben, Magyar az űzött magyarságban. (Ady Endre)
  • 5. (csak középfokban és felső fokban) (népies) Vmely közösségben megbecsült, tekintélyes személy. Ő itt közöttünk a legemberebb. □ Csórinál miköztünk emberebb is vagyon. (Arany János) Mióta pakkot kapott, egy kicsit emberebb volt a többiek közt. (Móricz Zsigmond) III. Ez a lény mint vmely kisebb v. nagyobb közösséget, csoportot alkotó egyed, tag.
  • 1. (csak jelzős kapcsolatokban) Vmely közösséghez tartozó személy, rendsz. férfi. Magyar ember; kommunista ember; európai, ázsiai ember; → kabátos ember. □ Szavuk sem igen van azalatt, mig esznek, Természete már ez magyar embereknek. (Arany János)
  • 2. Vmely közösség, alakulat alkotó tagja; személy, fő. Minden ember a → fedélzetre!; a csapat emberei; tíz emberből álló társaság; százezer emberből álló hadsereg; az → utolsó emberig.
  • 3. Az emberek: a) a közelebbi társadalmi környezetet alkotó személyek. Mit szólnak hozzá az emberek? Nem kell sokat adni arra, amit az emberek beszélnek. □ Akkor aztán jobban meggondolnák az emberek, hogy mit beszélnek … (Mikszáth Kálmán) Zárdai neveltetése alatt [a grófné] épp oly távol állott az emberektől, mint később, mikor … belevegyült az élet lázas, zajos forgatagába. (Móricz Zsigmond); b) a közvetlen közelben levő v. egy helyre összegyűlt személyek. Villamoson, vonaton mindig figyeli az embereket. □ Az őrjöngve ünneplő embereket néztük. (Kuncz Aladár) Tárt otthonokba látsz az ablakon. | Az emberek feldöntve és vakon vízszintesen feküsznek. (Kosztolányi Dezső) || a. Emberek: a) nyilvánosság. Nem tud emberek előtt beszélni. b) azok a személyek, akikkel vki érintkezni szokott, akik társaságát alkotják. Nem mer emberek közé menni. □ Egy évig emberek között akarok forogni. (Gárdonyi Géza) c) <közelben tartózkodó személyek megszólításaként:> Emberek! Segítség! IV. Ez a lény mint egyed <másokhoz való viszonyában v. vmitől függő minőségében>.
  • 1. (rendsz. birtokos személyraggal) (gyak. rosszalló is) Vkinek a híve, bizalmasa, barátja v. érdekkörében segítő társa, pártfogoltja, pártfogója, szekértolója. → Belső ember; bizalmas embere; → jó embere vkinek; jóakaró embere; vkinek → kedves embere. A maga embereit ültette az állásokba. □ Hogyha volna nékem Egy íródiákom S egy bízott [= bizalmas] emberem: Íródiákommal Levelet íratnék S bízott emberemtől Levelem küldeném. (népköltés) Ott ült három emberem is: a bíró meg két másik. (Gárdonyi Géza) || a. Olyan személy, aki megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket vele szemben vki a maga ideálja (1), értékelése alapján támaszt. Az → én emberem; a → mi emberünk; → ismeri az emberét. Ez az én emberem. □ Emberem az ember, ki midőn vendégem, Sem eszik, sem iszik túl rendes elégen [= kelleténél többet]. (Arany János) || b. Emberére akad, talál: méltó v. erős ellenféllel, nehéz emberrel kerül össze. □ Az orvos látta, hogy emberére akadt. (Jókai Mór)
  • 2. (átvitt értelemben, választékos) Vmely eszmének, irányzatnak, ügynek híve, követője, harcosa, apostola. A szabadság, a szocializmus embere; az ügy legbuzgóbb embere. □ A vén gyilkosnak annyi mondanivalója volt; a hit embere alig talált számára vigasztalást. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Vminek a kedvelője v. vmely szokásnak a rabja. A szavak embere; a → tett v. a tettek embere.
  • 3. <Vmilyen viszonyban, rendsz. munkaviszonyban> vkinek, vmely hatóságnak, közületnek, vállalatnak alárendelt személy. → Köszönő ember; → privát ember; a vállalat emberei; a vízmű emberei. Megjöttek az emberek, indulhat a munka. □ A fellegvár … Mást gondola, mint a városbeli őrség: | Taránti Lajosnak embere van benne Valami háromszáz, többre alig menne. (Arany János)
  • 4. (népies) Férfi <az asszonnyal szemben>. Nem embernek való munka ez, csinálják az asszonyok. □ Jó leány, csakhogy ember kell neki. (Eötvös József) Ez nem is ember, hanem asszony, bajuszos asszony. (Gárdonyi Géza) Emberek dolga lesz itten, nem kell ide fehérnép. (Móra Ferenc) || a. (rendsz. birtokos személyraggal) (népies) Férj <a feleséggel szemben>. Az emberem még nem jött haza. □ Van énnekem egy kakasom, majd eladom, Ha kérdi az én emberem, majd azt mondom … (népköltés) Az ember nem nézett senkire. Az asszony azonban szemérmes érdeklődéssel szemlélődött körül. (Gárdonyi Géza)
  • 5. (népies) Felnőtt ember <a gyermekkel szemben>. Sokan voltak ott: emberek is, gyerekek is.
  • 6. (ritka, költői) Vminek, rendsz. személyi tulajdonnak a tulajdonosa, gazdája. □ A ruha jellemzi emberét. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
  • Szólás(ok): ld. akasztott, bicska, borda, fa, gát, isten, talp. Közmondás(ok): Amilyen az ember, olyan a munkája: az ember egyénisége, jelleme határozza meg munkája értékét. Messziről jött ember (sokat mond v. hazudik v. bármit mondhat): ha ismeretlen helyről jött valaki, nem lehet szavai igazságát ellenőrizni. Hamarabb utolérik a hazug embert, mint a sánta kutyát: nehéz úgy hazudni, hogy rajta ne fogják az embert.
  • Szóösszetétel(ek): 1. emberalak; emberállomány; emberarc; emberbőr; emberbűz; embercsalád; embercsaló; embercsont; embercsoport; emberelme; embererdő; emberféle; emberfelesleg; emberforma; embergyilkos; embergyűlölet; embergyűrű; emberhad; emberhajsza; emberhiány; emberhús; emberirtás; emberismerő; emberivadék; emberképű; emberkereskedelem; emberkereskedő; emberkéz; emberkínzás; emberkoponya; emberméltóság; embermillió; embernagyságú; embernevelő; embernyom; emberpusztítás; emberroncs; embersarjadék; embersereg; embersokaság; embersors; emberszám; emberszív; embertermészet; embertípus; embertömeg; embervadászat; embervadító; embervásár; embervastagságú; embervér; emberveszteség; 2. aranyember; átlagember; farkasember; félember; férfiember; fiatalember; gazember; gazdaember; gépember; gumiember; gyerekember; hangulatember; hóember; idegember; íróember; istenember; izomember; katonaember; kisember; közember; kultúrember; legényember; magánember; majomember; mesterember; munkásember; nemesember; öregember; ősember; ösztönember; özvegyember; parasztember; pártember; pénzember; sportember; szakember; tanárember; tucatember; úriember; utasember; üzletember; vadember; vénember.
  • emberedik; emberes.