Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Tárgy> úgy elhányódik, <állat v. gyerek> úgy elkóborol, hogy nem tudunk ráakadni, nem tudjuk megtalálni. Elvesz vmije: elveszt vmit. Szőrén-szálán v. szőrén-lábán v. (ritka) szőreszálán elvesz. Elveszett a bicskája. Elveszett egy hároméves fiú. □ Az egyezség meglőn [= meglett], de a róla készült írás szőreszálán elveszett. (Táncsics Mihály) Jó kutyánk, Burkus, elveszett. (Ady Endre) || a. (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Elveszett: ellopták.
2. Felhasználatlanul marad; veszendőbe megy, kárba vész. Egy perce se vész el. A tavaszi trágyázással sok tápanyag elvesz. □ Érzem, hogy vész el az idő és semmi sem történik. (Móricz Zsigmond) || a. <Vmely képesség, tehetség> nem fejlődik ki, felhasználatlanul marad vkiben. Nagy költő veszett el benned. Mennyi színésznői tehetség veszett el benne! □ Kegyelmedben egy diplomata veszett el, asszonyom. (Jókai Mór) Hej hugom, de nagy fiskális veszett el benned! (Mikszáth Kálmán)
3. Nem marad meg; másé lesz v. elenyészik, odalesz. Vkinek elvesz vmije: vki többé nem birtokol vmit. Elvesz az állampolgársága, az állása; elveszett a becsülete; elvesz a függetlensége; elvesz a joga vmihez: elvesz a → neve; elvesz a rangja; elvesz a tekintélye; (népies) <átkozódásként> vesszek el!: pusztuljak el, haljak meg! Sok pénze elveszett a kártyán. Elveszett minden vagyona. □ Királyi méltóság, Tisztesség, nagy jószág Idővel mind elvesznek. (Balassi Bálint) Hadd vesszen el az élet, ha A becsület marad. (Petőfi Sándor) Neked két hazát adott végzeted; Nekünk csak egy volt! az is elveszett! (Tompa Mihály) A [választó] kerület nagyon megdrágul, vagy el is veszhet. (Mikszáth Kálmán) || a. <Ember, állat> nem marad életben; elpusztul. Majd elveszett éhen v. (ritka) éhhel. A fronton veszett el. A háborúban elveszett a fia. Sok baromfim elveszett az idei árvízkor. □ Mohácsnál elvész Lajos, | Mint Ulászló Várnánál. (Kisfaludy Sándor) Jaj nekem, elveszek ily sok ütéstől. (Vörösmarty Mihály) || b. El van veszve: <ember> pusztulásra van ítélve, ill. társadalmon kívül kerül, nem létezőnek tekintik. □ De jaj! minden késő: öcsém el van veszve, Szántszándékkal való gyilkosságba esve! (Arany János) || c. (átvitt értelemben, ritka) <Vkinek, vminek vmely tulajdonsága, képessége> nagymértékben csökken, megrendül v. megszűnik. Elvesz a bátorsága, birodalma, hite, kedve, reménye; elvesz az egyensúlya; elvesz az étvágya; elvesz a hallása; elveszett a hangja; (ritka) elvesz a szeme fénye; elvesz a szeme világa; elvesz vminek a színe; elvesz vminek a komoly jellege; elvesz a magvak csírázóképessége. □ Csodálom, hogy szemem világa El nem veszett Midőn benéztem szeme csillagába. (Petőfi Sándor) A rég élvezett Jobb koszt iránt szánt íze elveszett. (Arany János) Mikor erre [a gyémántra] a nap rásüt, az embernek elvesz a szeme fénye. (Jókai Mór)
4. (ritka) Fokozatosan fogyva megszűnik. □ A jég úgy elveszett a vízről észrevétlen, mint az apró kácsák tollából a sárga szín. (Tömörkény István)
5. Elvesz (vki elől, vkinek a szeme elől): eltűnik vki elől, mert folyton távolodik. Előttem ment, de egyszer csak elveszett a szemem elől. Az utas szeme elől már elveszett a város. □ A lovag alakja elveszett a távolban. (Jókai Mór) || a. <Hosszanti kiterjedésű tárgy, jelenség> folytatása eltűnik szem elől, egy része nem látható tovább. Az út sötét mélységbe kanyarodik alá s ott elvesz szem elől. A völgy elvesz az esti ködben. □ Ül lesben egész nap aggódva, tünődve; Aztán nyoma elvész rengeteg erdőbe. (Arany János) || b. Egészében láthatatlanná válik. □ Mint a napfény elvesz Felhők fátyolában, Képedet szivemben Eltemetni vágytam. (Petőfi Sándor) Este van, a tárgyak képe lassan lassan Eltorzul, elvész a késő alkonyatban. (Tompa Mihály) || c. Elvesz vmiben, vmi közt: egybeolvad vmivel, s így megkülönböztethetetlenné válik. Úgy elhízott, hogy nyaka elveszett a két válla között. □ [A gyerek] úgy ordított, hogy a szemei egészen elvesztek a fejében. (Jókai Mór) Odatartotta nagy barna öklét, amelyben elveszett a lány gyermekkeze. (Móricz Zsigmond) || d. Szinte elvesz: aránylagos kicsinysége miatt majdnem eltűnik; eltörpül vki, vmi mellett. □ A kis gyöngéd alak szinte el látszott veszni a magas boltozatos teremben. (Jókai Mór) Olyan csöpp a nyanya így levetkőzve, szinte elvész az ágyban. (Nagy Lajos) || e. (átvitt értelemben) <Hang> megkülönböztethetetlenné, alig v. nem hallhatóvá válik. □ Nevét is kiáltják, de az zajban vész el. (Arany János) A vihar haldokló nyögéssel vész el a fák között. (Jókai Mór) A fűben elveszett a lovai lépésének a hangja. (Gárdonyi Géza) || f. (átvitt értelemben) <Múltbeli adat, kül. vminek a kezdete, eredete> olyan messze nyúlik vissza a régiségbe, hogy nem ismerhető meg, mert vége szakad a történelmi megismerést támogató adatok sorának. □ Régi híres nemzet cigányok nemzete, Sötét ó világban vész el eredete. (Arany János) || g. (átvitt értelemben, túlzó) Elvesz vmiben: folyton azzal foglalkozik, úgyhogy semmi másra nincs ideje. Elvesz a sok munkában. || h. Elvesz a lába alól a talaj: a) <vízben> egyszer csak nem tud leállni; b) (átvitt értelemben) bizonytalanná válik a helyzete, sorsa; c) (átvitt értelemben) ingadozóvá lesz (jelleme); d) (átvitt értelemben) <mozgalom, társadalmi osztály> elveszti azt a tömeget, amelyre támaszkodott.
6. (választékos) Elvesz vkinek, vminek v. vkire, vmire nézve: megszűnik vele minden kapcsolata; nem létező kezd lenni a számára. □ Talán fölelevenedném köztetek Talán nem vesztem volna el még az életnek s irodalomnak. (Arany János) [Petőfi] elkezdett iskola helyett színházba járni s azontúl el volt veszve a polgári nyugalmas pályára nézve. (Jókai Mór)
7. (gyak. múlt időben) <Küzdelem, mérkőzés> ránk nézve kedvezőtlenül végződik. A csata elveszett; elveszett az ütközet; elvesz a fogadás, a per; elveszett a játszma, a kártyacsata, a sakkmérkőzés.
8. (átvitt értelemben, túlzó) (Majd) elvesz: túlságosan, de kilátástalanul eped vmi után. Majd elveszek egy csepp vízért.