Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. tárgyatlan Elül vhonnan: ülőhelyét elhagyja, és máshova, rendsz. távolabbi helyre ül. Elült az asztalunktól. Ülj el innen!
2. tárgyatlan (rendsz. időtartamot kifejező határozóval) <Bizonyos hosszabb ideig> nyugodtan, gyak. tétlenül ül. Sokáig elült a napon. Órákig elültek a folyó partján. □ A tölgyek alatt Még most is elűlök. (Arany János) Nem volt beszédes. Egész nap s egész éccaka el tudott ülni, egy szó nélkül. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyatlan (népies) Elül vhol: vmely hellyel szerényen beérve nyugodtan ül. □ Maradj! podgyászaim felett Elülhetsz a szekéren. (Vörösmarty Mihály) Nem kívánja, hogy trónodra ültesd, elül ő annak zsámolyán is. (Jókai Mór)
3. tárgyas (ritka) elül vmit: úgy ül, telepszik vhova, hogy a közlekedést ott elzárja. elülték a bejáratot.
4. tárgyas (régies) Ellep. □ Onnan mink látunk; de azok nem látnak, előttünk Sűrű fák lévén iszolaggal [= iszalaggal] elülve setéten. (Vörösmarty Mihály) Arcát szederjes foltok ülték el. (Jókai Mór) || a. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) <Érzés> ránehezedve teljesen elfoglal vmit, vkit. □ Szokatlan érzések ülték el szívét. (Jókai Mór)
II. tárgyatlan Pihenőre tér; elnyugszik.
1. <Szárnyas> nyugovó helyére tér; lepihen. Elülnek a tyúkok. □ Madarak az erdőn elülnek a napfogyatkozás alatt, azt gondolva, hogy itt az éj. (Jókai Mór) Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok, | hallgat az esteli táj. (Babits Mihály) || a. (ritka) <Más állat> nem háborgatja többé az embert; megnyugszik, lecsillapodik. □ Tegyünk úgy avval a falusi emberrel, mint a kis kutyával, ha fogat vicsorít, húzzunk végig a horpaszán egy doronggal, majd el-ül. (Arany János) || b. (ritka, régies) <Személy, ill. vágy, szenvedély> megnyugszik, elcsendesedik. □ A hún elült: hajója nincs. (Arany János) Az okoskodó emberek végképpen elültek, vagy átcsaptak a győzedelmes párthoz. (Jókai Mór) Föl-földobott kő, Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal, melyek elülnek. (Ady Endre)
2. (átvitt értelemben) <Szél, hullám> lecsendesedik. Elül a vihar. □ A vész tova búsan egy ormon elűlt. (Vörösmarty Mihály) A tenger hullámai lassú himbáló rengéssel elültek. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) <Zaj, izgalom> lecsillapodik. Várt, amíg elül a taps. A nyugtalanság még nem ült el. □ A lárma egyszerre elült, mert bejött az, akiről beszéltek. (Kosztolányi Dezső) Rózsa Sándort elszalasztani sem akarta Mert ha elül ez a mai háborúság, akkor igen jó hasznát lehetne venni. (Móricz Zsigmond)
3. (tájszó, régies) Elmerül. □ Átkozott hajón evez szerencsém | s elül, ha hogy reája nem vigyázok. (Katona József) Széles a viz, mély a folyó: Nincs rajta hid, nincsen hajó. | S hid volna bár: lendülne az, Hajó volna, elülne az. (Arany János)
4. (költői) Letűnik. □ Századok ültenek el. (Vörösmarty Mihály) Tudom, szeretitek látni a kék eget, A napot, hogy űl el tekenője megett. (Arany János)