EPESZT [e-e] tárgyas ige -ett [ë], epesszen [e-e-ë]; -eni [e] v. (
ritka) -ni (
választékos)
<Kellemetlen testi érzés, kül. hiányérzés> kínoz, gyötör vkit.
Hőség, szomjúság epeszti. □ Majd a tusán ha szomjuság epeszt |
egy pohár leend kész Ez alkalomra. (Arany JánosShakespeare-fordítás) || a. <Érzés, gondolat, elképzelés> emészt (4) vkit.
Aggodalom, bánat epeszti; folyton epeszti egy gondolat; epeszti a szerelem; kielégítetlen vágyak epesztik. □ Nehéz gondok s fájdalmak epeszték A szomorú lánykát. (Vörösmarty Mihály) Ma öntudatlanul új méla vágy epeszt. (Babits Mihály) || b. (
költői) <Vmely körülmény> aggaszt vkit. □ Zenebona, babona, Húzavona vesszen! | Visszavonás, levonás Minket ne epesszen. (Arany János) || c. (
ritka) <Személy> okozza, hogy vki epedjen. □ Mi rég epesztesz itten, oh kegyetlen. (Madách Imre) || d. (
ritka,
költői) <Körülmény heves érzést> lankaszt. □ Gyorsan közelget
A nászi óra; négy boldog nap uj Holdat derít föl, ah de mily soká Fogy e vén hold nekem! s epeszti vágyam. (Arany JánosShakespeare-fordítás)
- Igekötős igék: elepeszt.
- epesztett; epeszthető; epesztő.