ELSZELEL tárgyatlan ige (
bizalmas,
gúnyos)
Vki menekülés szándékával v. menekülésszerűen elillan, elszökik, eltűnik.
A tolvaj elszelel. Úgy elszelelt, mintha ott se lett volna. □ Hát ön elszelelne közülünk a búcsúkorty nélkül?! (Jókai Mór) S Jónás elszelelt búsan és riadtan. (Babits Mihály) || a. (
ritka,
költői,
gúnyos) <Idő> rendkívül gyorsan, eredmény nélkül elmúlik. □ Harminckét évem elszelelt, | s még havi kétszáz sose telt. (József Attila)
- elszelelés; elszelelő; elszelelt.