Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Nagy sebességgel, ellenállhatatlan erővel magával ragad (II. 2, 2a) vkit, vmit. A megvadult lovak elragadták a kocsit. Az ár elragadta a vízbe esett embert. □ A kis lélekvesztőt nyílsebesen ragadta el az ár. (Jókai Mór)
2. (választékos) Hirtelen és erőszakkal elvesz vkitől vmit. Elragadta tőle a levelet. II. Frigyes elragadta Ausztriától Sziléziát. □ Nagyasszonyunk hétezer márk [= márka] aranyat el- | tett bérbe. Ottó azt erőszakossan | ragadta tőle el. (Katona József) Czibak Elmetszi a Dundi köténye madzagát | S elragadja tőle a kötényt is magát. (Arany János) A basa győzelmi zászlóját magyar ragadta el. (Gárdonyi Géza) || a. (irodalmi nyelvben, régies) Erőszakkal kiszakít és magával visz vkit vhonnan; elrabol. □ Ragadjuk el a zsoldosok öléből Lyánykáikat. (Madách Imre) A kurucok Végh Tamás Vica nevű leánykát ragadták el egy lakodalomból. (Mikszáth Kálmán) || b. (átvitt értelemben) Ellenállhatatlan, kivédhetetlen módon, erőszakkal elszakít vkit vkitől. A háború ragadta el tőlem két fiamat. (választékos) Elragadja a halál: a halál kérlelhetetlenül elviszi az élők sorából, övéi közül. □ De haj! Rózsát László elől | A halál elragadta. (Kisfaludy Sándor) Egy jómódú leányt szerettem, | osztálya elragadta tőlem. (József Attila) || c. (átvitt értelemben, költői) Elragad vkitől vmit: <rendsz. vmely körülmény> vkit hirtelen megfoszt vmitől. □ Mindent, amit a termékeny Nyár s ősz adott a vidéken, Fagyod [= a tél fagya] tőlünk elragad. (Csokonai Vitéz Mihály) A hir halálod Kimondani haboz Majd elragadja tőlem A már adott reményt; Majd visszacsillant Még egy csalóka fényt. (Arany János) A gépek, ördög művei: Szánktól ragadják a kenyeret el. (Madách Imre)
3. (átvitt értelemben) <Kedélyállapot v. erős érzelem> ellenállhatatlanul hatalmába kerít, és gyak. heves szavakra v. meggondolatlan cselekedetre késztet vkit. Elragadta az indulat. Elragadta a lelkesedés. □ Áldott magányosság, jövel! ragadj el Álmodba most is engemet. (Csokonai Vitéz Mihály) Előbb indulatom elragadott. (Eötvös József) Édesapámat a fantáziája azonnal elragadta. (Móricz Zsigmond)
4. (átvitt értelemben) <Személy, dolog, jelenség> lelkesedésre, lelkendezésre, ill. nagyfokú rokonszenvre ragad (II. 2b) vkit viselkedésével, ill. érzékszerveire v. értelmére gyakorolt hatásával. Ez az ember mindenkit elragad aranyos humorával. Bájos megjelenése elragadta a férfiakat. Kedvessége egészen elragadott. □ A táj regényessége is elragadta őt. (Vas Gereben) A báj muló, s ha még nem volna is, Unott lesz holnap, ami elragad ma. (Madách Imre)
II. tárgyatlan (ritka) <Betegség, érzés, hangulat> vki(k)re átragad, átterjed. □ Egyik azt a mesét lelte, | Hogy e biz a meghalt Toldi Miklós lelke; | Elragadt a félsz, a sziveket eltelé, Még aki nem hitte, az is borzadt belé. (Arany János)