Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELNYUGSZIK tárgyatlan ige
  • 1. (választékos) Aludni tér. Elnyugszanak a madarak az erdőben. □ Mindenki elnyugodott már a lakodalmas háznál. (Jókai Mór) || a. (irodalmi nyelvben) Elalszik. □ Horkantásai csakhamar hírűl adák, hogy elnyugodott. (Vörösmarty Mihály) Midőn férje gyöngéden lecsókolá szemeit, … úgy tett, mintha elnyugodnék. (Jókai Mór)
  • 2. (irodalmi nyelvben, régies) Meghal. □ Elnyúgodott már kínjában szegény S panaszra többé ajka nem nyilik. (Vörösmarty Mihály) Édesanyámnak utolsó szava is az én nevem: Miska volt, evvel az úrban elnyugodott. (Táncsics Mihály)
  • 3. (irodalmi nyelvben, régies) <Személy> tétlenül, cselekvés nélkül kezd élni. □ A hadjáratot végigszolgálta fegyverrel. De azután sem nyugodott el soha. (Jókai Mór)
  • 4. (átvitt értelemben, ritka, költői) <Vmely folyamat> elcsendesedik, meglassul. □ Megjön az éj, … az élet Elnyugszik. (Vörösmarty Mihály)
  • 5. (átvitt értelemben, költői) <A Nap> alászáll, lenyugszik. □ Elkezdett utamból vissza-visszatértem; Addig a fényes nap rajtam elnyúgodott, Nagy bujdosásomban setétségnek hagyott. (Vörösmarty Mihály)
  • elnyugodott; elnyugtat; elnyugvás; elnyugvó.