ELŐSZERETET * főnév
Ésszerűen nem indokolható, fokozott vonzalom, rokonszenv v. hajlam vmi, vki iránt. Előszeretettel van v. viseltetik vmi iránt; előszeretettel tesz vmit; előszeretetet érez vmi iránt. □ Ha egy költő
előszeretettel van az íróasztala iránt: az rendes tünemény. (Jókai Mór) Eötvös
regényeiben nem egyszer előszeretettel rajzolt népies alakokra bukkanunk. (Péterfy Jenő) Különös előszeretettel viseltetett a fiatal publicista iránt. (Herczeg Ferenc)