Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. határozószó, középfok előbbre v. előrébb, felső fok: legelőre v. legelőbbre v. legelőrébb
1. Olyan helyre, amely a beszélő v. a szóban forgó személy szempontjából elül van. Menjünk előre, ott jobban látunk! Rakjátok ezeket a székeket előre! Én előre ülök. □ A vén örmény és jó felesége előrébb bökik Bogdikát. (Tolnai Lajos) A kocsiderékba helyezi a gyerekeket, az asszonnyal együtt ketten előre ülnek a subára. (Tömörkény István)
2. Olyan irányba(n), amely a beszélő v. a szóban forgó személyhez viszonyítva elül van. Nézz előre! Menj egyenesen előre! Add előre a labdát! □ Eredj előre, világíts a gyertyával! (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) Az előhaladás irányában tovább a cél felé. Az elért eredményekkel nagy lépést tettünk előre. □ Égve honért bizton nézzen előre szemünk. (Kisfaludy Károly) Akitől nincs messze az élet határa, Nem előre szeret nézni, hanem hátra. (Petőfi Sándor)
3. (ritka) Elül [2] (2). A másik csoport már előre van, előbbre van.
4. Megelőzve azt az időt,, amelyben vmely cselekvés v. történés esedékes, ill. természetes időrendben végbemenne. Előre elkészített terv szerint; előre köszön vkinek: őt megelőzve k.; előre megbeszéltük; előre örül a találkozásnak; nem lehet előre tudni. Előre is hálásan köszönöm. Előre kifizeti a lakbért. □ Észrevette Miklós a dolgot előre. (Arany János) Már előre megborzongott a háta, ha elgondolta, hogy fog az mérgében ugrani (Mikszáth Kálmán) 41 <Meghatározott időtartammal kapcs.> Két héttel előre megmondja az időjárást. Tíz évre előre készít terveket. || a. Előre v. (nyomósítva) jó előre: vmit megelőző kellő időben; a későbbre megszabott időpont előtt; jókor, idejében. Előre figyelmeztet. Jó előre jelezték a veszélyt. Előre megmondtuk, hogy baj lesz, s nem hallgatott ránk. □ És mind ezt megirja otthonn, jó előre ! (Arany János) Mint jó előre megjövendölém: öcsém késő este vetődött haza. (Jókai Mór) || b. Mielőtt bárki megmondaná; kérdezés nélkül. Előre tudom, előre megmondhatom, hogy □ Midőn nekem Luci | nem néz szemem közé, előre már | tudom, Lucim megént csalárdkodik. (Katona József)
5. (átvitt értelemben) Előre jár: a) másokat megelőz vmiben, mások előtt jár. □ Az én eszem nagyon is előre jár. (Mikszáth Kálmán); b)* <óra> a pontos időnél állandóan többet mutat, siet.
6. Se előre, se hátra: a) egy helyben megrekedve sem továbbmenni, sem visszafordulni nem lehet. □ Egy kavicsszigetre jutottam, ahonnan nem volt se előre, se hátra. (Jókai Mór); b) (átvitt értelemben) a szóban forgó fejlődési foknál tovább jutni nem lehet, a dolgok további alakulását nem lehet irányítani.
II. igekötő
A. Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. az előre- igekötős címszavakat, főleg igéket.
B. <Önállósítva, előre- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként, ill. előbbi állítás nyomósításaként; a szóban forgó igével egyértékű.> [Előreigazítottad az órát?] Előre [= igen, előreigazítottam].
III. (mondatszó-ként)
1. <Buzdítás, lelkesítés kifejezésére, kül. harcban:> haladj tovább, ne állj meg, ne pihenj! A jelszó legyen: előre! □ Előre hát mind, aki költő A néppel tűzön-vízen át! (Petőfi Sándor) »Hadnagy uram, hadnagy uram!« »Csak előre, édes fiam!« (Gyulai Pál) || a. <Rendelkezés, parancs kifejezésére:> indulás, indulj! Előre, emberek!