Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELNÉMÍT tárgyas ige -ott, -son; -ani
  • 1. <Beszélő, jajgató v. síró személyt> hirtelen (el)hallgatásra bír; elhallgattat. A határozott fellépés elnémította a zajongókat. A rémület elnémította a gyereket. □ S már itt állok elnémítva, Bús orcámon zápor s szél. (Kölcsey Ferenc) A török darabig félkézen lógva bőg egy Alláhot, de egy második ütés elnémítja. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben) <Hangoskodó személyt> ellenérvekkel meghátrálásra kényszerít. El kell némítani a háborús uszítókat. || b. (átvitt értelemben) Elnémít vkit: odahat, hogy vmely író v. költő végképp v. hosszú időre felhagyjon az írással, elnémuljon (2). Kölcsey kritikája elnémította Berzsenyit. □ Csókolj szájon, szép húgom: Este. | Némíts el és hordd szét a hírt, Hogy bátyád, a hangos szavú, Dalait daccal befejezte. (Ady Endre) || c. (átvitt értelemben) <A véleménynyilvánítás vmely eszközét v. szervét> hirtelen működésének megszakítására kényszeríti. A császári önkény elnémította a sajtót.
  • 2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) <Ágyút, állást, géppuskát stb.> harc közben tüzeléssel, bombázással működésre alkalmatlanná tesz, v. kezelőszemélyzetét megsemmisíti, harcképtelenné teszi. A repülők elnémították az ellenség ágyúit.
  • 3. (átvitt értelemben, költői) <Nyugtalanító gondolatot, érzést> elűz, ill. lecsillapít. □ A dolognak a nagysága némítja el | … azon indúlatot. (Katona József) Vannak üldöző gondolatok, amiket a felkeléstől a lefekvésig el lehet némítani. (Jókai Mór)
  • elnémítás; elnémíthatatlan; elnémítható; elnémító; elnémított; elnémíttat.