Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELMÚLT melléknév és főnév
  • I. melléknév
  • 1. Olyan <idő>, amely eltűnt, lefolyt, múlttá lett. Az elmúlt éjjel, napokban, héten, évben. A rég elmúlt zord évszázadok. Az elmúlt tíz esztendő sok sikert hozott. □ Az elmúlt holnapban, … aki kávét szokott főzni a fejdelemnek … pestisben meghalt. (Mikes Kelemen) A bolt forgalma az elmúlt hónapokban csökkent. (Nagy Lajos)
  • 2. Olyan, ami (v. ritk. aki) elenyészett, megszűnt lenni, semmivé lett, kiveszett, tovatűnt. Elmúlt boldogság, családok, dicsőség, idők, népek, rabszolgaság, vitézek. Az elmúlt ifjúság örömei nem térnek vissza.
  • II. főnév (ritka) -at
  • 1. (költői, régies) Az, aki meghalt. □ Messze az elmúltak honjába kivánkozik e szív. (Vörösmarty Mihály)
  • 2. (költői) A múlt idő; ami megtörtént. □ A kicsit is bánni, mi az elmulté lett. Hát még az egész, nagy, irtózatos élet! … (Arany János)