ALLITERÁCIÓ [ë] főnév -t, -ja (
régies írva: alliteratio is) (
irodalomtudomány)
<Főként versben> két v. több egymást követő szó kezdő mássalhangzójának összecsengése; betűrím. (Pl. Szeretnék szántani, Hat ökröt hajtani.)
A költő sűrűn él alliterációval.