ALLELUJA [ë] indulatszó és főnév halleluja [ë] (
régies írva: hallelujah, hallélujah is)
- I. indulatszó (vallásügy) <Keresztény vallásos énekekben az Isten dicsőségét hirdető ujjongó öröm kifejezésére>. □ S megrezdül a győzelmi ének: Hallélujah! Hallélujah! (Tompa Mihály) Hallga, búgnak az orgonák, Alleluja, alleluja, Hajnali mise óta. (Ady Endre)
- II. főnév ..ját, ..jája
- 1. (vallásügy) Istent dicsőítő örvendező ének. Alleluját énekel.
- 2. (választékos) Általában örömujjongást kifejező ének. □ [A költő] lantján a haza Dicsőségének napját zengheti
A dal, mit
teremt ujja, Egy nemzeti hallelujah. (Arany János)
- allelujás; allelujázik; allelujázó.