Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (választékos) Az emberi gondolkodást lehetővé tevő értelmi képesség; ész (1). Az emberi elme; éles, mély elme; → pihent elme; → tiszta elmével; csiszolja az elmét; → műveli az elmét; élesíti az elmét; → megfosztja az elméjétől. □ A bölcs nyugodt elmével búcsúzik E játékszín [= az élet] álorcájától. (Berzsenyi Dániel) Mondd meg nekem, barátom, mi volna jó ez éjen? | Meleg, hű asszonytestnek beszívni illatát? | Vagy elméd törni régen Tanult számtani példán? (Tóth Árpád) || a. (választékos) A gondolkodás menete, folyamata, működése; ész. Vkinek az elméje → összezavarodik; vmit forgat az elméjében; → jártatja az elméjét vmin; → megjártatja az elméjét. □ Tárgyat keres elménk: Borongó kedélyünk mely felderítené. (Tompa Mihály) Nem látszott sokat foglalkozni elméjében ezzel a birtokával. (Mikszáth Kálmán) Azon jár álmos elmém, hogy a föld száguld az űrben. (Kosztolányi Dezső)
2. (választékos) Az ember szellemi tevékenysége az agyvelő egészségi állapotához való viszonyában. Ép elme; → elborul az elméje; megbomlik az elméje; → megháborodik vkinek az elméje; megzavarodik az elméje. □ Te nem lehetsz ép elmével Úgy sejtem, agyvelőd megrázkódott. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) Gyanakodni kezdtem, hogy az öregem elméje elborult. (Mikszáth Kálmán)
3. (ritka, költői) Hangulati állapot; kedély. □ Olyan háborodott az elmém, Sokszor sírnék, ha nem szégyelném. (Petőfi Sándor)
4. (főleg birtokos személyraggal) (választékos) Az emlékezetnek, ill. a tudatnak az a része, amelyre a figyelem éppen irányul; ész (2). Elméjébe ötlik, vés; elméjében megtart vmit; → megvilágosodik az elméje; vmi → megvilágosítja az elméjét. || a. (ritka, költői) Figyelem. □ Ide fordítsátok az elmétek. (Arany JánosArisztophanész-fordítás)
5. (ritka, költői) Képzelet. □ A föld határin túl szállong az elme. (Kisfaludy Károly)
6. (minősítő jelzővel) (átvitt értelemben, választékos) Az ember mint gondolkodó lény, kül. bölcs ember, tudós. → Analitikus elme; átfogó, fényes, nagy, pallérozott, rendkívüli elme. Ragyogó elme volt, sokat köszönhet neki a tudomány. □ Nemcsak művelt elme, hanem jó, nemes lelkű, vidám ember. (Ambrus Zoltán) A kétszerkettőt is döngetik már egynémely német elmék. (Babits Mihály)