ELKÁRHOZIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -zék (-zon)
<Némely vallás tanítása szerint> halála után a pokolba jut, elveszíti lelke üdvösségét. □ Hah, elbízott, irgalmatlan fiú, Kárhozz el. (Vörösmarty Mihály) Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy Egyesüljünk) én elkárhozom. (Petőfi Sándor) || a. (
ritka,
költői) Nyomorult, szégyenletes, boldogtalan életet kezd. □ Inkább a mély üregben elveszni, mint Ali basa ölelésében elkárhozni. (Jókai Mór) És várja egy szavad halk biztatását, Hogy ne engedj így elkárhozni mégsem. (Juhász Gyula)
- elkárhozás; elkárhozó; elkárhozott; elkárhoztat.