ELMÉLKEDIK [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë] (
választékos)
Elmélyedve gondolkodik, gondolatokba merülve tűnődik, töpreng vmin.
Elmélkedik vmin, vmiről. □ A tőzsércsapatot künn hagyta, hogy e jelenetről Elmélkedjenek ott a viszontlátás idejéig. (Arany János) || a. (
költői) Vmely kérdésre választ keresve, magában v. félhangon meghányja-veti a dolgot. □ Hát odaért János s ekkép elmélkedék: "A külsejét látom, megnézem belsejét." (Petőfi Sándor) || b.
Elméleti kérdésről szóban v. írásban beszámol, ilyen kérdést fejteget, elmélyedve kifejt.
Cikksorozatban elmélkedett Kant egyes tételeiről.
- Igekötős igék: átelmélkedik; elelmélkedik; kielmélkedik; végigelmélkedik.
- elmélkedő.