Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELILLAN [l-i] tárgyatlan ige
  • 1. (népies) <Ember, állat> észrevétlenül gyorsan eltávozik, elszökik, kereket old. Elillant előlük. Elillan, mint a lidércfény, mint a kámfor. □ Úgy volt ott, akár az üldözött vad, szeretett volna elillanni. (Mikszáth Kálmán) A leányka … úgy illant el hazulról, hogy senki se látta. (Gárdonyi Géza)
  • 2. (átvitt értelemben, választékos) <Idő, ifjúság> gyorsan, észrevétlenül elmúlik. Elillantak az évek. || a. (átvitt értelemben, költői) <Gondolat, remény> hirtelen, váratlanul semmivé válik, nem valósul meg. A remény elillant.
  • 3. <Gáz, gáznemű anyag, illat> aránylag gyorsan elpárolog. Elillannak a gázok, a gáznemű anyagok; elillannak az illóolajok. □ [A léggömbből] a résen át a gáz kezd elillanni. (Jókai Mór)
  • elillanás; elillanó; elillant.