ELIJED [l-i] tárgyatlan ige
Visszariad vkitől, vmitől.
Elijed a gondolattól. Elijedsz tőle, ha meglátod. □ Sokszor elővettem már leveledet, hogy válaszoljak reá; de mindannyiszor elijedtem. (Arany János) Képzeletünk, amely elijedt az élőtől,
kedvére díszíti a távozót [= a halottat]. (Kuncz Aladár) || a. (
költői,
régies) Megretten, megrémül. □ El ne ijedjetek, a hadakat nem folytatom én most. (Vörösmarty Mihály)
- elijedés; elijedő; elijedt.