Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELHUNY tárgyatlan ige
  • 1. (választékos) <Ember> – rendsz. nagyobb szenvedés nélkül – meghal, örökre elalszik. → Csendesen elhunyt. Váratlanul elhunyt. □ Előbb az asszony, utána pedig Gergely úr is elhunyt. (Mikszáth Kálmán)
  • 2. (költői) <Tűz, fény> ragyogását, fényét lassan elvesztve, elhalványodva megsemmisül, kialszik, többé nem világít. □ A tiszta szép fény elhuny, s éj leszen. (Vörösmarty Mihály) || a. (átvitt értelemben) □ Hunyjatok el tüzeim! (Kisfaludy Sándor) A szerelmes ifju vész azonban, Búsan elhúny képén a reménység Szép világa. (Vörösmarty Mihály)
  • 3. (költői, régies) <Szem> a halálban lezáródik. □ Hunyjon el inkább Bús szemetek. (Vörösmarty Mihály) A szép lányka szemei elhunytak. (Jókai Mór)
  • 4. (ritka, költői) Vki elkábul, önfeledten elpihen. □ Hagyj részeg örömmel Elhúnynom öledbe. (Vörösmarty Mihály)
  • elhunyás; elhunyó.