Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELHAMVAD tárgyatlan ige (választékos)
  • 1. <Tűz, égő anyag> az égés közben rajta képződő hamu alatt, ill. maga után hamut hagyva lassan elalszik, elég. A parázs elhamvad. A tűz elhamvadt. □ Mi lett a rőzselángból? | Nekem elhamvadt – talán másnak ég. (Kiss József)
  • 2. <Tárgy, anyag tűzben> hamuvá ég el. A tűzbe dobott levél elhamvadt. A holttest a krematóriumban elhamvad.
  • 3. <Halott, holttest> elporlad. □ Akik A szolgaságban szabadok valának, És hirdették az ígét … Rég elhamvadtak a bitófa mellett! (Petőfi Sándor)
  • 4. (átvitt értelemben, költői, régies) Egyre fogyva, gyengülve elmúlik, elpusztul, elhal. □ Elhamvadt a magzat hő szerelme. (Kölcsey Ferenc) Leány, te sírsz és hervadozsz, És ifjuságod búban hamvad el. (Vörösmarty Mihály)
  • elhamvadás; elhamvadó; elhamvadt.