Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Személy> hajolva elfordul, kitér vmi elől. Elhajol az ütés elől. || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Elhajol vkitől: nem viszonozza (többé) vkinek a vonzalmát; elfordul tőle. □ Oh lány, Miért jelensz meg álmaimnak, Ki tőlem ébren elhajolsz? (Vörösmarty Mihály)
2. (ritka) <Dolog> elgörbül, elferdül; elhajlik (1). || a. (ritka, költői) Elhervad, elpusztul, meghal. □ És ha láttál szépen nőtt virágot Elhajolni belső baj miatt: Úgy hajolt el | Szép Ilonka titkos bú alatt. (Vörösmarty Mihály) Édes ajkán Uj éltet keltenék; Vagy elhajolva, vele együtt Egy sírba szállanék. (Garay János)
3. (átvitt értelemben, ritka) Eltér vmitől. □ [A parasztcsaládok életmódja] bent a faluban nem igen tér el egymástól, s amennyiben eltér, az is oly grammra van megszabva, hogy ettől megint nem lehet tovább elhajolni. (Móricz Zsigmond)
4. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Hosszabb ideig kimarad, italozik; elhajlik (5). Az éjszaka megint elhajoltak.