ELESTELEDIK [el-es] tárgyatlan ige, (
ritka) elestvéledik, elestveledik [e-e-e-ë] (
régies,
irodalmi nyelvben)
- 1. Vki elesteledik: vkit meglep az este. □ Annyira elkésett, hogy a
sebesi vár közelében elesteledett. (Jósika Miklós) A szent tábort elérni siettek, Mert már be se látták, el is esteledtek. (Arany János)
- 2. (csak egyes szám 3. személyben, alany nélkül) Beesteledik. □ Míg a révházhoz értem, a Tihani [= tihanyi] félsziget túlsó oldalán egészen elestveledett. (Kazinczy Ferenc) || a. (ritka) <Idő> egészen estére jár. || b. (átvitt értelemben, költői) <Személy> élete végéhez közeledik. □ Életem képe ez. Már elestvéledtem, Béborult az élet vídám álorcája! (Berzsenyi Dániel)
- elesteledés; elesteledett; elesteledő.