ELESTE [l-e] főnév (személyragos) elestem [e-e-ë v. e-e-e], elested [e-e-ë v. e-e-e], elestünk, elestetek [e-e-ë-ë v. e-e-e-ë], elestük; ..tét Általában vkinek, vminek az elesése.
- 1. Az a történés, hogy a személyraggal megjelölt v. a szóban forgó személy elesik (1). Elestében megütötte a térdét.
- 2. Az a tény, hogy a személyraggal megjelölt v. szóban forgó személy elesett (2), harcban, viadalban meghalt. Az anya gyászolja fia elestét.
- 3. Az a tény, hogy a személyraggal megjelölt v. a szóban forgó földrajzi hely, város, vár elesett (3), az ellenség hatalmába jutott. A vár eleste nagy megdöbbenést okozott. □ Prága elestével szalad egy Jós-posta [= hióbhírt vivő posta]. (Arany János)
- 4. (ritka, költői) Vkinek a bukása (2). □ Láttam hiu voltát emberi dolgoknak
Királyok elestét, birodalmak vesztét. (Arany János)