Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELENYÉSZIK [l-e] tárgyatlan ige, (régies, költői) elenyész (választékos) Teljesen eltűnik, láthatatlanná válik. □ Süppedékes mély tavaknak Szigetére ők behatnak. | Ott a szarvas, mint a pára … Szemök elől elenyésze. (Arany János) Hajnal van, az égbolt már szürkéskék, a csillagok elenyésztek, a hold lenyugodott. (Nagy Lajos) || a. (régies) Elmúlik, megsemmisül. Elenyészik az élet.
  • elenyészés; elenyészett.