Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELÉVÜLT [l-é] melléknév
  • 1. (jogtudomány) Elévülés következtében érvényesítésének lehetőségét vesztett, ill. a jogkövetkezményektől mentesült <cselekmény, jog, kereset, követelés>. Elévült adósság, tartozás; elévült bűncselekmény, büntetés; elévült kihágás.
  • 2. (ritka, költői, régies) Elaggott, kivénült. □ Gondolhatjátok-e, hogy … majd ellenálltok boszújának … köszvényes közbenjárásával ilyen megaszott elévült embernek. (Petőfi Sándor–Shakespeare-fordítás)
  • elévültség.